Az előző, kulturális különbségekkel foglalkozó blogunkat, azzal fejeztük be, hogy mimódon lehet hatékonyan kommunikálni nyugati főnökeinkkel a munkahelyen. A sikertelen, részletekbe elvesző kommunikációra az alábbi példát hoztam:

“Pista, elkészült a jelentés? Ma van a határideje.” – mondja az amerikai főnök.

“Jaj főnök!!! Már rég elkészült volna, de a Jóska nagymamájának eltört a lába. Annyira sajnálom szegényt. Elég súlyos… blablablabla…..” – válaszolja Pista, míg az összefüggéstelen magyarázat végén kinyögi, hogy nincs kész a jelentés.

Ez helyesen, nyugati emberek számára is elfogadhatóan így hangzana:

“Pista, elkészült a jelentés? Ma van a határideje.” – mondja az amerikai főnök.

“Nem készült el sajnos, főnök, de dolgozunk rajta.”-válaszolja Pista. “És miért nem?” “Mert Jóskának váratlan családi esemény jött közbe, de most már éjjel-nappal dolgozunk rajta, és holnap az asztalán lesz. Elnézést a késlekedésért!”

A másik hasonlóan fontos kommunikációs különbség az, amikor megkérdezik: How are you? Sokan ezért is felszínesnek tartják az amerikaiakat, mivel erre a kérdésre az elvárt válasz az hogy: Fine, thanks! Na, elemezzük ezt egy kicsit. Nálunk egy ilyen kérdésre általában hosszas panaszáradat a válasz, ami a nyugati társadalomban elképzelhetetlen. Ez nem azért van mert nincs semmi problémájuk, hanem azért, mert ott TILOS mást a gondjainkkal terhelni, hiszen lehet, hogy a másiknak sokkal több baja van, mint nekünk. Ez a kérdés gyakorlatilag a köszönés része. A panaszaikat legfeljebb csak a legbizalmasabb barátaikkal osztják meg. Erre érdemes figyelni, mikor Amerikába utazunk, hiszen egy perc alatt leírhatjuk magunkat ha panaszáradatba kezdünk.

Egyszer egy alapfokra készülő csoportomban a How are you? – Fine, thanks! gyakorlatát próbáltam a diákok fejébe vésni. Az egyik, örökké ‘drámázó’ hölgy sehogyan sem akarta elfogadni, hogy ez pedig így van, akár tetszik akár nem. Mikor sokadszorra is megkérdeztem tőle: How are you? nagyon sóhajtott és azt kérdezte: “Most őszintén??”  Erre az egész csoport felkiáltott: “NE, NE, csak válaszolj, hogy Fine, thanks!” 🙂

Azt is megkérdezhetik, hogy milyen az élet Magyarországon. Erre is a legjobb válasz az, hogy minden OK. Nem kell a mindennapi politikai részletekről beszélni olyanoknak, akik gyakorlatilag azt se tudják, hol van Magyarország. Akit igazán érdekel, az majd kérdez még konkrétan. (Nyilván mi is ha megkérdeznénk, hogy milyen az élet Mali-ban, akkor nem a törzsi konfliktusok részleteire lennénk kíváncsiak, hanem egy átfogó képre.)

Talán ezt a fajta nyugati viselkedést érdemes megtanulni itthon is, mivel ha egy kicsit pozitívabbak vagyunk ezzel mások életét is megkönnyítjük.  🙂