Kamaszhatárok

Tizenévesek szülei, tudva, hogy a nevelés utolsó szaka­szához érkeztek, gyakran kérdezik, hogy van-e még lehetőségük arra, hogy gyermeküket formálják. Sokan feladják, és csak megpróbálják túlélni ezt a pár emberpróbáló évet. „Pedig az egészséges határok kialakítása ebben az élet­kor­ban is pozitív változásokat hoz” – állítja Dr. John Townsend pszichológus a Kamaszhatárok című könyv szerzője, aki maga is két tizenéves fiúgyermek apja.

– Ideje rendet raknod a szobádban.

– És ha nem?

– Rendet kell tenned!

– És ha nem, akkor mi lesz?

– Mondom, hogy meg kell csinálnod.

– Nem kényszeríthetsz rá.

– Tényleg? Hát…

Talán ismerős a párbeszéd. Azt, hogy miként vette rá a benne szereplő apa lázadó kamaszfiát arra, hogy rendet rakjon, megtudhatjuk a könyvből, amely kamaszok szüleinek mutatja meg, hogyan segítsenek gyermeküknek a felnőtté válásban. A Határok könyvsorozat legújabb része foglalkozik azokkal a kamaszkori élettani jelenségekkel, amelyeket talán mindenki ismer, aki valaha is volt tizenéves, vagy látott tinédzsert legalább messziről. Amiben viszont többet nyújt, az az, hogy hogyan kezeljük ezeket a jelenségeket. Azon túlmenően, hogy bepillantást nyújt a kamaszok sajátos gondolkodásmódjába és világába, a szerző külön fejezetet szentel a kamaszkorra jellemző problémás viselkedésformáknak (tanulási gondok, tiszteletlenség, internet, bulizás, hazudozás, problémás barátok, kulturális hatások, függőségek és hasonló gondok), valamint ezek kezelésének. Ezenkívül bemutatja azt is, hogy a nemek közti különbségek miatt a lányos, illetve fiús szülőknek milyen nevelési sajátosságokat érdemes szem előtt tartaniuk.

Fiatalokkal foglalkozó szakemberek szerint a szülői minta az, amire a gyerekeknek leginkább szükségük van ahhoz, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak. Így a könyv első része a szülőkről szól: miként válhatnak olyan egészséges határokkal rendelkező felnőttekké, akikre gyermekeik hasonlítani szeretnének. A nevelésben nem annyira az számít, mit mondunk, inkább az, hogy kik vagyunk, és milyen példát mutatunk. A gyerekek elsősorban a szüleikkel kapcsolatos tapasztalatokból tanulnak, és nem abból, amit a felnőttek mondanak vagy tanítanak nekik. Kutatások szerint a környezet és az emberi kapcsolatok minősége is nagyban hozzájárul a gyerekek értelmi és érzelmi képességeinek fejlődéséhez, ezért is fontos a szülői szeretet és figyelem mellett a stabil, kiszámítható korlátok és határok alkalmazása is.

Azokat a problémákat, amelyek felelőtlenségből, dacból, önközpontúságból fakadnak, hatékonyan orvosolhatjuk bizonyos következmények érvényesítésével. Azonban nehézségek más okból is keletkezhetnek. Például húzódhat érzelmi eltávolodás, megbántottság vagy elkeseredés is a háttérben, és ilyenkor hiába állítunk fel határokat, nem lesz foganatja. Ha egy kimerült lovat vágtára kényszerítünk, az csak még erőtlenebb lesz. Az ilyen helyzetekben sokkal fontosabb az együttérzés, támogatás és bátorítás, mint a fegyelmezés. Ne feledjük el, hogy tizenéves gyermekünk problémás viselkedése nem légüres térben történik, hanem sokszor a mindennapokban az őt érő hatások tükröződnek vissza benne.

Olyan helyzetekben, amikor valóban határok kijelölésére van szükség, nagyon fontos, hogy mind a szavainkban, mind a tetteinkben következetesek legyünk, és megszívleljünk bizonyos elveket. Elsőként azt, hogy a viselkedésünk szereteten alapuljon, és azt közvetítsük tiné­dzser gyermekünk felé, hogy az ő oldalán állunk, és a legjobbat akarjuk neki. Az is lényeges, hogy dühbe gurulás helyett a szülők leüljenek, és elmagyarázzák a gyereküknek, hogy mit várnak el tőle, és milyen következményekre számíthatnak, ha nem végzik el a feladatukat. A tinédzsereket nem lehet arra kényszeríteni, hogy a helyes dolgot cselekedjék, hiszen életük nagy részét már szüleiktől távol töltik. A szerző meggyőződése szerint ezért érdemes megadni nekik a választási lehetőséget a szabályok tiszteletben tartása és megszegése között, megerősítve őket abban, hogy döntéseik következménnyel járnak. Végül is a felnőtt éle­tük minden területén így lesz, és akkor már a kifogásaik, magyarázataik sem fogják mentesíteni őket a döntéseik következményeitől.

Gyakran a negatív fejleményekkel való találkozások ösztönzik a kamaszokat a felelősségvállalásra, hiszen ezek célja annak megértetése, hogy az előjogok feltétele a felelősség, és a felelőtlen viselkedés a kiváltságok elvesztését vonja maga után. Ez a tapasztalat is segít felkészíteni a tizenéveseket arra, hogy felnőttként jól boldoguljanak a világban. A tinédzser szabadságra vágyik, a szülő azonban arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa a gyermekét. A tinédzserek a szabadságot olyan mértékben érdemelhetik ki, amilyen mértékben felelősnek mutatkoznak. A szerző szerint a kamaszok a mában élnek, nekünk viszont egy tágabb perspektívában kell gondolkodnunk, hogy segíthessünk nekik. Ez egy nagyon sziszifuszi munka, azonban megéri az erőfeszítést, hiszen olyan mintát állíthatunk a gyermekünk elé, aminek felnőttkorában is hasznát fogja venni.

Somorjai Krisztina

http://www.hetek.hu/eletmod/201205/kamaszhatarok

Leave a Reply

Spam Protection by WP-SpamFree